Elnyúlt az est, a lámpák pislogtak, világrengető gondolataim elköszöntek, otthagytak.
Ciripelő tücskök halk zenéje csukta le szemboltom, alatta én, mint hulló kő a mélybe zuhantam.
Az álom tavában csobbantam, s tükröm hajnaltájban ébresztve, a magam filmjét forgatta.
Bentről kifelé figyeltem, s kérdeztem, hol voltam. Magam énje válaszolt nekem, álmodban a félelmed ellen, veled harcoltam.
Érchegyi Csaba Rudolf
2022. 04. 22.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.