Egy igaznak hitt téveszme s a sors két keze, úgy irányít engem, hogy közben nincsen kételye.
Útvesztők benne vak világok, s a születő emberöltő hazugságok nem szegik le fejem, mert tudatom tudja hol az én helyem.
Ármány és varázs s egy életen át hirdetett fenkölt világ ásott elmémben, de tudatom zárt s a világom megéltem.
A játékosok játékának s a játék színes árnyékának világa most szerepel, ahol nézőként vagyok jelen, de mellettem a nép nem ünnepel.
Apró gondolatok s világot rengető indulatok néma kiáltása adja a választ, hogy nincs igaz játék, csak a játékosok világa, kik írják a népek könyvét küldve őket rabigába.
E két játszma közt rekedtem, miközben a világomat kerestem.
Szembe álltam a kerek világgal, a zsebembe nyúltam és egy érmét találtam.
Feldobtam s mire leesett, a játék is megváltozott a világban.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva:2021.01.29.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.