A tegnap megkérdezte a mai napot, hogy miként lehetne megjósolni a holnapot. A válasz a csend folyójában csobogott…
A víz sem kérdezte még soha, hogy hova folyjon… A kő örökké hallgat, minek hátán csak a szél beszél…, csak hallgasd…
A nap is úgy oszlatja fátylát az égbolton, mint az árnyék a fényt, s annak ácsol menedéket ki lángol még lelke tengerén.
Egy óceánban él a tegnap, a ma, s a holnap. Egy szó, tett, vagy egy gondolat sem veszik el…, megszólal vagy hallgat….
S e gazdagság nincstelensége oly mérhetetlen…, mégis a gazdagság szabadsága börtönében az idő értéke, könyvelhetetlen.
De az emlék egy drága portéka! Ég és föld közötti pillanatok oszlopa. Éber tükrében üzen tegnapunk…, s így válaszol nekünk holnapunk…
Érchegyi Csaba Rudolf
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Agios Nikolaos
2025.06.25.