Vigyél el vagy engedj el s taníts meg emlékezni engem, amiért élnem kell.
Virágod illata, tollad üzenete, a mosolyod vallomása megáldotta lelkem
s elárulta, hogy mit szerettél egykor bennem.
Vihar tombolt bennem a szélben utaztam, zuhogó cseppjét esőmnek üzenetként feladtam.
A cseppek levelében egy térkép volt, mi a forrást mutatta.
A forrást megtalálva, hol kedvesem szüntelen hangja csobogott,
s a víz tükrében megcsillanó arca a lelkemben olvasott.
A forrásból ittam s egy kapu nyílt meg utánad,
egy világba érkeztem és te ott voltál minden imámban.
Kedvesem, te voltál kit imádtam!
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.02.15.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.