Egy világ magjaként jöttek s a föld ma már ismeri őket.
Csodákat nemzettek, láncokba verve nevettek, jövőt láttak s könnyeztek, mert szembejött a világ, mit neveltek.
Egy Isten és egy lobogó alatt, s az örökös történelmi nyomás alatt kitartott igában, bízva hazában és a nemzeti imában.
Az eszme meghozta napsütötte gyümölcsét, a nemzet fellélegzett s királyként éltek míg tehették.
De az új világ programja gonoszt öltött, nemzetek szabadságát vette s a hatalomra költött.
A Magyarok országa s a népének imája, kérte a Földanyát, hogy ne várjon hiába.
Isten seregét küldte a világra, fegyverével, a szeretettel megáldva.
A nemzet szíve a hazáért dobogott, egy testként álltak ellen a Magyarok.
A zászló Örök lángként lobogott, s mindent legyőztek a Magyarok!
Bölcsőt adtak a királynak, s egy eszmét vártak cserébe, ne árts a hazának!
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva:2021.02.12.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.