Fényes csillagok ragyognak az égen, Ők a gyermekeim s az énem.
Mindenhol s mindenkor lélekben együtt vagyunk, nincs törvény se ember, ki köztünk akadályt állna s kérdezné, miért vagyunk.
Minden rossz felett állunk, ragyogva sugárzunk s vágyakat színezve álmokba látunk.
Árnyékként tekintünk e világra, a fénnyel gyógyítunk s nem élünk hiába.
Akiket meggyógyítunk egy világot kapnak, amit egy föld adhat gyermekének a magnak.
Ha kihajt a fényességünk növénye, árnyék fedele alatt látjuk a gyümölcsét megérve.
Hallom már a csendet, mit megtör a születés hangja, engedd, hogy fényes csillagként kísérjen el s legyél örök rabja.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.01.22.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.