Ezüst pohár szívem aranyával töltve, megáldottak vele engem sorsom világát öltve.
Nem kérek mást csak egy cseppnyi világot, s ha megkapom tanítva adom vissza annak, ki várja e tanácsot.
A láng őrzője vagyok én is, ki a fényben érkezett s távozott, de sorsából tanulva ha kérték, mindent átadott.
Ha üzennék, Te tudod hogy Én vagyok, s neked adom a lángot, mit itt hagyok.
A világ én vagyok, s ti vagytok a bölcsőm miben alhatok.
Hívjatok s itt vagyok!
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.01.08.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.