Pirkadat

Hajnali szél fújja a víz felszínét, harmat cseppek mossák ablakod üvegét.

Emelkedő hőmérsékletben ébred a természet, rovar s madárvilág zenéiben ott van a költészeti vihar.

Emelkedő fénysugár, fényjátéka a felszínen, megtörve sugarával a tájképet színeiben s mindenben.

Egyszeri folyamat a napi pirkadat, ha lekésted, nincs megismételhető pillanat.

Minden időről időre változik, s szépségéről álmodva lassan távozik.

Pirkadat a kezdet az új nap reménye, miben távozik minden rossz, mi volt a tegnap regénye.

Pirkadatban születik a fény, a hang, ami él lelkedben s lélekharangként kongatja szívedet az életben.

Életed pirkadatában figyeld a változást, hogy napsütésben élhesd majd életed mint egy látomást.

Készülj a naplementére ahol búcsút intesz a fénynek s emlékekben burkolózva indulsz majd a sötétségbe..

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.11.21.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.