Karomban zárva átélve, emberként megélve, tudva és remélve a holnapot, köszöntöm majd e napot.
Kitől mit reméltem magam sem értem, adtam vártam s igazságot kértem, hála helyett vereséget éltem.
Paranoid eszme rabolta időmet, de a hála nem maradt el idővel beérett.
Tudtam hova tartok, de nem láttam semmit, emberek súgták hol a hited, nem hitted eddig.
Hova tartasz, ha nem éled meg a semmit, hála tölti ki szívemet mert nem értek semmit.
Békére lelek nyugalomra vágyok, s az emberek számában jóságot látok.
Várom az időt mikor hálám elérhet, mindenkihez mitől remélhet. Éld a napod hálával telítve, lelki békéddel merítve.
Mutass példát a gyengéknek, mert ők a hálából is megélnek.
Egy nap majd mikor újra születsz, hála tölt ki mindent, amit üzensz.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.09.11.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!