Kinek lelke nincs, szíve sincs, gyermekeinek hite, elveszett kincs.
Apró mérgek cseppjei, gyermek lélek pusztulásának jelei.
Szülők tomboló haragjuk rabja, önzőségük oltárán gyónnak, gyermekük lelkét magára hagyva .
Ha felébrednek majd tetteik végére, gyermekeik is elhagyták őket, végtére!
Harcukban Isten és a gyermeklélek is eladó, örök sebeket ejtenek s igazuk házában, féltett jólétük a mérvadó.
Nem látják, hogy gyermekükben vihar és mennydörgés pusztít, könnyes szemünk tavat duzzasztanak s velünk a csend ordít.
Gyermekek lelke imában könyörög, adjátok vissza Apámat s Anyámat mert sérülök…
Nincs több idő sem alkalom, hogy egy életet birtokoljatok ti, hamis igazatokon!
Apák, Anyák, kérlek ne pusztítsatok tovább, hova tartotok, ha gyermekeitek lelke örökre sérül s szeretete nem él tovább!
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.11.07.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!