Oxigénben Barangolva

Napfény erejével a túrád kezdetével frissül elméd s lelked, mi számodra a kezdet.

Az oxigén kertjében lépve, s erdők mélyére térve, szabadnak véled életed lényegét, mi alkotta világod értelmét.

Minden ott van mi az élet. Oxigén, energia s varázs, mint a talajban ébredő világ.

Energiák hatása, szinergiák világa hatnak a lényedre, mivel töltekezel majd az életbe.

Energiamezőben sétálva, a nyugalom terében megáldva, pihensz majd meg lassan a világba.

Ott békét s nyugalmat lelsz, varázsban, szépségben,  feledsz majd minden terhet, mi elnyelt éltében. 

Sétálva lebegve a tömény oxigénben fuldokolsz, s tudod hogy hazaértél, mert az ember természetben születve boldogult.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.08.12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.