Ébren álmodom, szigetemen lépkedek. Illatok csalogatnak, s az előttem hullámzó virágtenger bódít, minden percét élvezem.
Távolban csillámlik az erdő patakja, csobogó üzenete messze hallható. Leülök egy füves pamlagon, hangja nyugtató, andalító…
Írisz bujkál mellettem a fűben, kecses lila selyemben pompázik, mint egy királynő ki alakjában teljes, s szépségében álmodozó.
Roskadoznak a citrusfák, némelyiken narancsszínű bolygók csüngenek, planéták gyökeréből sorra szülők erednek.
Estére a nap izzó tüzének parazsa elhamvad a szélben, táncoló fehér selymek oszlanak el felettem, a felhők éterében.
Az álomszerű képek álomként hagytak el, s csak az élmény foszló ruhája emlékeztetett a gombra, mit ma varrtam fel…
Érchegyi Csaba Rudolf
Kalamafka, 2023.02.19.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.