Napharang kongva küldi üzenetét,
üzent a tavasz, fényével mosta el
a tél jegét. Virágok csókjában izzik
most a világ, jegyesét a földet ölelve át.
Harmatos reggelek felett ködös
homály hajózik tova. Dombok zöld
legelőin szarvas lopva csendet legelészik,
a fény köntöse alatt.
Mezők és erdők illatának gyermekei
a lágy szélben játszadoznak, s a felkelő
nap szerelmes dalát a szél kacér
kislányként vidáman dúdolgatta.
Elterült a táj jóllakott a fénnyel, az est
hálóját levetette szépen. Ágyát nappal
újra megvetette, s ami szép volt este,
azt az ég vásznán ecsetével újra festette.
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2025.03.06.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.