A történetem úgy kezdem, hogy hidd el a problémák tanulságai oldozták fel életem.
Voltak szerelmeim, kik ébresztették alvó ménesem, s lovammal a boldogság rétjein át vágtattam a forrásig, hol egy írás várt, mit a fény írt nekem.
Az üzeneten ez állt. A halál vagyok s érted jöttem, de ne éld meg végzettként a jelenlétem.
Én csak elkísérlek az új világig, ahol várnak rád a tanítások. Sajnos a lényegre nem figyeltél, ami miatt leszülettél.
Emelkedem testemből érzem, s a halál szólt hozzám:
Egészséged oltárát romboltad le s várt a betegség,… mert nem volt benned figyelem sem megértés.
Hogy mi taszított téged…talán a félelem, vagy egy gondolat, s te hagytad hogy elvigyen.
Hitedet kerested s hívtad, de csak ateista lelked szava ragadt el mindig, sugallva neked, hogy a jövőd most írja…
Világképed előtti felszínes bátorságod a gyávaságba torkollott, s egyéniséged a hétköznapok szeretetének hiányában már egy mocsárban fuldoklott.
Tudtad valahol, hogy egy új világ már vár téged, s lebegve elengedted magad, hogy a fény bölcseit megkérdezd.
A választ megkaptad, de késő volt:
Maradj ébren az életben, mert ha a fényben izzik az értelem a javak nem vakíthatnak el, mint homály a ködben, és elúszik vele a félelem…
Ennyit kell tudnod, hogy valójában miért létezel..!
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.04.02.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.