Esti árnyak alatt énekelt a rigó, holdvilág hívta őt álomra, s egy lágy meleg fuvallat takarta be őt a faágon ringatva.
Álmodott a rigó egy tündérmesében járt, s a hold fényes madaraként egy aranyrétre leszállt.
Az aranyréten egy ezüst tó csillámlott, amiből a madár ivott, s tündérré változott.
Minden benne élt már, csobogott mint a víz, a fák hangján szólt, s minden állat nyelve egyszerre az övé volt.
A növényekkel lélegzett, a rovarokkal beszélgetett s a szarvassal együtt bőgött és közben sutákat szeretgetett.
Az álom szépsége vette körül, a bölcs tündérek koronázták meg álmát, s a reggeli nap jött érte és elhozta minden vágyát.
A reggeli napfényben fürdőzve felébredt álmából, s dalolva köszöntötte az erdő lakóit és csicsergett e világról.
A rigó az erdő madaraként költötte ódáját, és mindenkinek eldalolta a tündérek mese világát.
A rigótündér mindent áthatott, s ha kellett ég és föld között is szállhatott…
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.05.06.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.