Ég és föld előtt születtem, s cseperedve tetteim a kellő időt követte.
Láttam mindenben fészke van a létnek, de nem kergettem azt mi vak álom, s ami idővel ontja a vérem.
Életem nagy harcai alatt jöttek az ínséges évek, ifjan vénültem meg, s bölcsességet az öregektől kértem.
Csendben éltem tovább, mint egy kavics a parton, s nem szóltam semmit, ha belém rúgtak az úton.
S ha egyszer kikötök majd lelkem szigetén és hallom a belső hangom, úgy élhetek eztán, mint egy gyöngy a kavicsok közt a parton.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.10.20.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.