Óda a magyar lélekhez

Testbe zárt lélek magasztos Ura, te ajándékként adtad nekem énem oda.

Szólj helyettem most e világban, s mosd szennyesem e végtelen kék óceánban.

Minden bűnömre  karmám emlékeztet, s mint a felkelő nap a hold árnyékában tisztulnék meg.

Halandóként én is országodba tartok. Rögös utadon, arany agancsú szarvasunk kísér végig rajta.

Lassan eszmélve ballagok én hozzád felfelé. Istenem…, fohászként kérlek, hogy add vissza a Magyarok tudatát s nemzetét…!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023. 09.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.