A hazug ember az ágyát előre megvetette, belefeküdt mocskában s fuldoklott benne, mi lassan eltemette.
Nem volt jó ember, csak egy zavarodott elme, kapni szeretett mindig, s a hála csak hálni járt benne.
Az igaz utat soha nem taposta, egoját a rózsaszín ködfelhő, beborította.
Örök kétség táplálta rögös útját, s a félelmeit elnyomva hirdette vakon megélt igazságát.
Maga idejét az ördögnek adta, senki sem számolt vele már, mert még a sír is megtagadta.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.08.23.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.