Süllyedek húz le valami s csak a szívem dobogását tudom hallgatni.
Az álom hív, de a gondolatom nem ereszt, testem zsong, szemeim csukódnak és ólomként nehezek.
Várom, hogy szóljatok hozzám, kik az éterben figyeltek, gyertek el, mert én benneteket kereslek.
S ha egyszer egymásra találunk, ott majd az értelem izzik fel s a lélek kardja őrzi elmém, ki néha az Ego előtt esett el.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.10.13.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.