Egyszer ott volt valami, mi nem szólt.
Soha nem láttam, csak értettem őt, míg itt volt.
Az üzenete átjött, változzak a világgal s szeretteimmel együtt nyissunk egy ablakot a világban.
Az ajtó előtt megálltam s az üvegen áttetszően magam képét láttam. Becsuktam a szemem és szellemként lebegtem, s kérdeztem magamat hol a boldogságom kulcsa mit az ajtó előtt temettem.
Egy válasz volt és megálltam, kinyitottam a szemem és hirtelen újra anyagként voltam e világban.
Te illessz a zárba, te vagy boldogságod kulcsa, adjál hogy teremthess mi világodban a békességet nyújtja.
Hallgattam, egy ürességben álltam, úgy éreztem ez a világ az mire eddig vártam.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021. 01. 01.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.