Éjjel ébredtem a gondolatok törtek rám, behunytam szemem s a csend világa várt.
Jártam benne, kérdéseim szüntelen mögöttem kullogtak, némelyiket bevárva a válaszokat is megkaptam.
Pihenve a csend szívemet hallatta, ütemének ritmusa az életem hullámait előttem rajzolta.
Némán feküdtem, ahogy velem a csend is, mindketten e világban léteztünk, míg az álom jött és engem újra elvitt.
Átvitt egy másik térbe, ahol a jelenések közt az öröm s félelem volt elásva, egy film forgott róla és én ott voltam e jövőben bezárva.
Majd felébredtem, az álom kivetett, a beszűrődő holdfény világított nekem s paplanomra írva, köszönt az éj nekem.
Később egy kakasszó hívta a reggelt, vele kelt már a nap is, melegítette arcomat s a reggelem így indult mai is.
Már nem az voltam ki tegnap, az idő folyóján már tovább eveztem, mosollyal töltöttem fel lelkem, kiáltottam, szervusz élet,… én benned születtem!
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.09.25.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.