Megmagyarázhatatlan okokból létezem, életből, életbe érkezem. Létezéseim a gyökereimből erednek, s az élet a magam versét írja meg.
Meztelen testem ruhája a reggeli nap sugara, rajta harmatos esőcseppek fényes gyöngyei peregnek, madarakat itatva.
Tavasszal, életem fájának rügyeiként pattanva születek, s leveleimre a hold ezüst tolla írja a verseket.
A Nyári tűző nap alatt hűs árnyékkal játszom, s a délutáni záporesőben ernyőm alatt a lágy szellővel hálom.
Ősszel, már minden levelem színekben öltöm, festem a tájat s csak a fagy veti le rólam ezt a köntöst.
Télen, ha átölel a fagy az avar csillámló szőnyegeként pompázom, s a hó alatt anyatejként én újra meg újra a földemet táplálom…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2021. 12. 18.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.