Mogorva bagolyka éjjel huhogva latolva, ki van a sötétben lent, ki az avar közt magát vackolja.
Izgő mozgó egér uraság volt ki fa tövében a diót pakolta, ami felett bagolyka, mint ragadozó a zsákmányt szagolta.
De éhsége hamar undorba fulladt, mert az egér szaga büdös volt s izzadt.
Ha megenném a büdös egeret gondolta, nem lesz a fa-házunknak gondnoka.
Ki fog bejárni az odumba, ha nem huhogok már és csak az elejtett egereket számolom naponta.
Szövetséget kötök az egérrel mormolta, s fa-házunk rendje mellett az egeret ápolónak gondolta.
De mogorva bagolykának a kincstárból már kifogyott a sajtkocka, így szegény bagolyként ápolhatja magát s nincs üzlet gondolta.
Megszólította az egeret, mire az egér ezt mondta.
Emlékszel… kérdezte, hogy mennyit cincogtam neked bagolyka, hogy ne huhogj a fa-házban naponta, de te huhogtál s még a cincogásomat is elnyomta.
Ha majd megkérsz cincogva, én majd huhogva mondom neked, hogy az ápolód leszek, ha lesz sajttorta.
Így zárult e dilemma, de máig sem oldotta meg tervét a bagolyka…
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.03.27.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.