Az első pohár bor a szerelemé, a második lett a bölcs Bacchusé. A harmadiknál már hálok exemmel! A negyediknél a bút kergetem el…
Az ötödiknél szólongat az igazság! A hatodiknál az őszinte csend ordibál… A hetedik pohárnál vár a vak világosság. A nyolcadiknál már felveszem Buddha alakját.
Kilencediknél hullik sorba könnyem sója… A tizediknél oly üres, hogy szó nincs róla. Tizenegynél bagoly vagyok, fel huhogva…
S az utolsónál…, az álom húz le a kútba…
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.01. 24.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.