Éjfélhez közel a fáradtság ölel, szemfedőm alatt eljő a sötétség s a holnapról álmodom miben ott a fényesség.
A madarak hangja ébreszt, itt vagyok újra, a világosság köszönt engem s dolgom visz az útra.
Másnap már máshol vagyok, időm pereg, visszanéztem s így megértettem életemet.
Csak az álom maradt s az emlékek, miben építem a jövőmet, mi megérett.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva:2020.01.03.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.