Egy esti vihar után még süvít a szél, bejött az ablakomon s magáról mesélt.
Születésem óta a föld körül járok, de csak a csillagok tudják, hogy mit is csinálok.
Ha tombolok hurrikánként rombolok, viszek mindent, mit magam alatt felkapok.
Viharban az esővel táncolok, cseppjeiben tisztulok, s a nap szülte szivárvány közt felhőket oszlatok.
Hegyekben ütközök, dombokra simulok, magokat szállítok s madarakkal suhanok.
Hideg és meleg is vagyok a föld felett születtem, oda megyek hol szükség van rám, de lelkem nincsen se keresztem.
Nem beszélek nyelveket, a mindenség szele vagyok én, bárhova érkezem soha nem tudom, ki szeret belém.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.10.02.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.