Távolban a nyugvó naplementében a tehenek lángoltak, friss füvet legeltek s a legyek a hátukon táncoltak.
A pusztán sakálok ólálkodtak, birkákra vadásztak, lámák védték őket, mint katonák a felvidéki várat.
Kecskék kóboroltak a mezőn gyógynövényt rágcsáltak, s hallgatták a kuruttyoló tavat, minek felszínén a halak játszottak.
Egy ember törte meg a csendet, autójával hajtva a pusztába, porfelhőből lépett elő, a gémeskútnál megállva.
Vizet szolgált fel az itatóban az állatokra várva, s az est takart be mindent, mert a reggel az ő párját, a pirkadatot várta.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.08.24.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.