Néha jó, ha a csend hozzám beszél, szeretem ha az esti virágokon ringatózó cinkék éneke oltja el a fényt.
Hallom ahogy a lágy szellőben mosdanak a fák, s a holdvilág hűs ágyában alszik a kert, egy forró nap után.
Csillagképek üzennek írnak a messzeségbe, fényük postása hozza a hírt, a föld emberének.
De az ember nem figyel már az égre, e világ szegte le fejét, szeme a földi csillagokat látja, mint hamis Istenét…
Érchegyi Csaba Rudolf
2022. 04. 24.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.