Arcát ikonként láttam, szeme olyan volt mint a tenger, illatát hagyta itt nekem s nélkülem ment el.
Nem nézett vissza, nem látott, csak egy világot teremtett ott s illatával megáldott.
Pillanatnyi emlékeim kudarc nélkül lángoltak, ecset nélkül hamis képet festettek és vádoltak.
Azt hittem elhagyott, de eljött hozzám egy álmomban, s ott éreztem utoljára mit átéltem már egy mámorban.
Szavak nélkül sodródtam egy gondolatban, mi lesz velem reggel ha egy másvilágban ébredek majd egymagamban.
A választ egy illúzióban találtam, ott volt a múzsám egy ikon képében az vágyamban.
Láttam, hogy vágyam művésze a múzsám ikonjára festett, s ragyogó ikonként éltünk tovább, amit ma már a kép elnyelt.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva:2021.01.25.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.