Lemondok mindenről, miről lemondhatok. Elmondok mindent mit elmondhatok.
Elengedek mindent mi nem tartozik hozzám, s keresem azt, ami illő hozzám.
Itt van minden mi nem kell, keresem a világom ahol a nap kel fel.
Napom marcangoló perceit váltom fel boldog álmaim perceire, hogy megélhessem világom, miket majd a halálom után beváltom.
Látom magam előtt a változó világot, miben elengedem a rosszat, mi bennem felgyülemlett, s bosszant.
Ott van a tér s az idő miben kullogok, boldogságom vagy fájdalmaim viharában ösztönösen robbanok.
Elveket feledni, szabályokban törvényeket követni, egyenlő a rabsággal mely a lelkedet mérgezi.
Tudatodra ébredni szabadon szárnyalva, hátrahagyott elmédben egódat oldozni az oltárba.
Karmát megvétózni az a hatalom, szellemi erőkkel átrepülni falakon, szembe nézni a következményekkel, s feledve a tetteket szabadon.
Elengedni az életet, halált, vagyont, s szabályt, tudni valamit mi szabadságért kiállt.
Az elengedés mércéje a vakság, mi a bölcsesség értékét teremtve a nagyság.
Ebben válhatsz éretté, ha életed cselekedeteiben teszed magad képzetté.
Az örök változásban éld meg a jelent, mi életed értelmét adja s teremt.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.07.11.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!