Egy pohár vörösbor mellett ma egy bárban ültem, a fodros szoknyák közt merengve elmerültem.
Megéltem a pillantások lázas álmát s vele vágyaim sorozatos villanását.
Itt a nők szemei igéztek s temettek, férfiként eggyek voltunk, kik sírtak és nevettek.
Egyszer csak, poharam falán egy női mosoly képe jelent meg, perzselő rúzsa a borom taván lebegett.
Mire felnéztem itt volt mellettem, illatában bódultam el s szemébe szerettem.
Ma sem kell szó, hogy megértsem, valaha egy mosolyért adtam kezem, de
megérte…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022. 05. 01.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.