Az élet vize voltál, mi csobogott bennem, vérző szívem sebeit mostad le vele s csókoltad lelkem.
Rózsa voltál nekem, a legszebb rózsa, minden este illatod ringatott el s szuszogásod az álmot hozta.
Szívemben lángot szemeddel gyújtottál, s mikor karod font körbe vállam szigetén, fejed a fejemen pihent már.
Szerelmünk himnuszát vágyunk költötte, érzéki szavaid forró hulláma testedet a testemhez kötötte.
Angyal voltál nekem s csillagvirágok koszorúzták álmunk, életed fáján virágod gyümölcseként értem meg, ölelj, ölelj, míg tart az álom!
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022. 01. 28.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.