Madár, madár, tova szálltál, itt hagytál engem s vele mátkám emlékének egy darabját.
Elvitted rózsám szerelmét s vele együtt csókjának ízét, miben szívem temették.
Várlak vissza madár mikor az égre tekintek én, s ha nem hozod vissza hozzám őt, a remény fojtja meg lelkem, a bánatom tengerén.
Kedvesemnek szánt üzenetem ma is bennem szárnyal, s ha elér hozzá tudni fogja, hogy a világon Ő legfényesebb csillag, mit az éj sem árnyal.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.08.24.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.