A reggeli kakasszó emlékeimben kapirgál, a pirkadat a nap sugaraival az ágyamból kiutált.
Felkeltem és kimentem a kerti dombra, merengtem a tájban s közben a játszadozó fénysugarak simogattak sorba.
Tudtam, hogy a fény világa az embernek vak sötétség, nem utazott benne még senki, csak akkor, ha kilehelte lelkét s temették.
Elgondolkodtam közben s a felkelő nap ereje a szemem lecsukta, sugaraival kopogtatott szemhéjamon és a fény üzenetét elhozta.
Soha nem volt vége a kezdetnek,…higgyetek benne és fogadjátok el, hogy örök vagyok s benne ti velem együtt léteztek.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.08.12.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.