Nem tudom hogy ki vagy, csak reménykedem hogy te vagy…
Ha az vagy akinek gondollak elmém képzetében állok, de a találkozástól megfosztva, csak te rád várok.
Ha meglátlak téged, akarlak, egy pillantásod lelkem ezer évében foglaltam.
Érzéseim robaja vet vissza engem, érintenélek téged, de félek a szilánkok ölnek meg engem.
Ha őszi falevélként egyszer az ölembe hullanál, bölcsőmben ringatnálak és a te méhed gyümölcsének a világom áldoznám.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.05.28.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.